az albán apuka megérkezésem estéjén elmondta, hogy – ahogy láthatom – nekik nagyon fontos a rend és a tisztaság. Eközben én hevesen bólogattam, de úgy tűnik nem lehettem túl meggyőző, hisz utána megkérdezte, hogy nekünk Hungáriában (Hungary helyett következetesen Hungáriát mond, csak kicsit másképp intonál, mint mi) is fontos-e a tisztaság.
Ezzel kapcsolatban:
- előttem fél évig is magyar lány volt, szóval ha már ország alapján alkot véleményt a tisztaságról, akkor ne kérdezzen ilyet, mivel gondolom látta, hogy nincs ilyen gond a hungáriaiakkal
- két és fél év überpíszí, a posztkolon látásmódra (is) rendkívül érzékeny tekes nevelés után félve merem csak bevallani, hogy bizony eszembe jutott – persze csak elméleti síkon -, hogy visszakérdezzek: És Albániában mi a helyzet?
- oké, hogy vannak országok, amikről nagy átlagban elmondható, hogy a polgárai és azok lakásai tiszták, de szerintem mindenhol vannak ilyenek is, olyanok is (Albánia előtt az első gondolatom az otthonom és a tekes tisztasági viszonyok közötti különbség volt, vagy akár mondjuk bármelyik olyan lakás, ahol jártam és finoman szólva nem volt rendes és tiszta)
- amúgy jófej a papa (egyébként 31, állati laza és azt hiszem nagy túlélő; 16 évesen jött el a szülőföldjéről, 6 évig Görögországban dolgozott, aztán átjött ide)
Ez a város jó hely. Ezt abból gondolom, hogy még egy ilyen lassan alkalmazkodó, bénázó valakinek, mint én, is nagyon hamar megtetszik. Emberi léptékű és élhető (csomó vakbarát járda, babakocsit tologató ember, a belvárosban nem lehet autózni, mindenki biciklizik), eszméletlenül nemzetközi, de mégis nagyon angol, pezsgő kulturális, sport stb. élet. Nem lesz itt rossz dolgom.
