Vannak ezek a napok, mint amilyen a mai is, mikor egyszerűen lebénít a hideg. Nem viccelek: itt benn a lakásban érezni, ahogy fúj a szél, mert 1. annyira erősen fúj, 2. annyira szarul vannak szigetelve a házak.
Május van, a nemjóját. És van legalább 10 fok, hurrá, plusz ugye a szél.
Ilyenkor annak sem örülök, hogy nem dolgozom. Például azért, mert a szabadnap nem azt jelenti, hogy szabadon azt csinálhatok, amit szeretnék, hisz az otthonom egyben a munkahelyem is, vagyis ilyenkor nyilván munkaadóim is itthon vannak, ami további szívderítő következményekkel jár, úgymint például:
- nincs netem, mert gépeznek
- nem akkor eszem, nem azt és nem úgy, amikor, amit és ahogy én szeretnék
- még csak nem is akkor pisilek, fürdök, mosok fogat stb. mikor kell/szeretnék
Mostanra minden filmet, amit magammal hoztam vagy itt vettem, már legalább egyszer megnéztem, de a How I Met Your Mother 2. évadjának (soha sehova nem fogok többé az összes évad nélkül elindulni, még a sarki közértbe se) epizódjait például már kívülről tudom.
Az angolszász irodalomból pedig egyszerűen elegem van; biztos rosszul választok könyveket (nem mintha túl nagy választék lenne a könyvtárban), de eddig a regényeket, amiket olvastam három kategóriába lehetne sorolni:
- klasszikus viktoriánus vagy posztviktoriánus: hősök és hősnők, szerelem, 5 órai tea és rengeteg lefordíthatatlan és magyar fejjel értelmezhetetlen überudvarias jelző
- amerikai poszthippi: antihősök, végtelen országutak, abszurd helyzetek, drog és/vagy alkohol, a nők, mint a férfi (szexuális vagy nem szexuális) akarás tárgyai
- angol poszthippi: antihősök és antihősnők, szex, agresszió, drog ÉS alkohol
Feltett szándékom tehát, a legközelebbi elcseszett időjárást ígérő szabadnapomra kikölcsönözni a J.K.Rowling-összest, lévén Harry Potter és barátainak világa a fentebbiekben ábrázolt regényekhez képest életszerűnek és normálisnak nevezhető.
A hab a tortán, hogy mivel az anyatermészet ilyen csodálatos idővel kényeztet minket, itt ezen a bájos szigeten, ezért természetesen az utóbbi időben legtöbb örömöt adó szabadidős tevékenységemnek (futás) sem tudok hódolni, mivel félő, hogy ha valamilyen csoda folytán nem fújna el rögtön a kb. 100km (akarom mondani 60 mérföld/órás) szél, akkor garantáltan felfáznék (mint ahogy az egyszer már megtörtént).
Szóval az ilyen napokon érzem úgy, hogy bassza meg hazamegyek, veszek 10 liter jó hazai bort, egy rekesz normális, sárga (és nem sötétbarna), szénsavas, folyós sört, egy üveg Unicumot, meg egy üveg Rézangyalt (semmiképp nem szilvát) kifekszem a napra és egy hétig ki sem józanodom. Aztán egy hét múlva, napenergiával feltöltődve, pecsenyepirosra sülve és kicsit kótyagos fejjel felkelek, és elkezdem élni az életem: vagyis örülni mindenkinek és mindennek, ami ismert és szeretett.
(Zárójeles megjegyzés: pedig megfogadtam, hogy nem írok többet az időjárásról…)
