egyszer egy kispal manias srac, nevezzuk Je-nek azt mondta nekem, hogy a Kispal szovegeknek olyan bo a szokincse, hogy orakig lehet olyat jatszani, hogy valaki mond egy szot es kerestek hozza egy szamot. megfordult a fejemben, hogy ilyen elv alapjan irom majd a blogot. nos, ha nem is minden bejegyzes cim, de legalabb nehany ennek jegyeben fog irodni, mint lathatjatok.
Rose evesben egyertelmuen ver engem, bar neha adnom kell neki valamit, ami lekoti a figyelmet, de altalaban nagyra nyitott szaj varja a zold/narancssarga es egyeb erdekes szinu pepet tartalmazo kanalat. en viszont sokszor alig tudom magamba eroltetni a meghatarozhatatlan osszetevokbol keszult sainsburys, tescos es egyeb kajakat. persze ezek az inseges napok, hisz anyuka francia es jol foz, raadasul deklaralt celja, hogy felhizlaljon, mert szerinte tul vekony vagyok es helytelenul taplalkozom. mindenestre eletemben nem ettem meg ennyi zoldseget, mint ebben a ket hetben eddig itt.
szoval az angol konyha. en igazan probaltam sztereotipiak nelkul erkezni es tiszta lapot adni ennek az orszagnak, barmilyen nehez is volt ez ugy, hogy rengeteget tanultam rola, szamtalan angol konyvet olvastam, imadtam a tortenulmeket es a kulturajukat, es ne feledkezzunk meg az angol nyelvvizsgafelkeszito es egyeb nyelvkonyvek modszeres, zart kis temakba szedett felepiteserol sem (pl. clothing, housing, countryside, family stb.) ugy erzem mindezek ellenere elfogulatlanul erkeztem es szandekomban allt adni egy eselyt pl. az angol szakacsoknak. hat ez eddig tartott. azt hittem az angol konyha pocsek hire csak valami hulye mitosz, amit valami finnyas francia inditott el, meg valamikor a 17.szazadban es azota is fennmmaradt. en, naiv azt gondoltam, ha a dragak tudjak magukrol, hogy pocsekul es iztelenul foznek, akkor mi sem egyszerubb, mint kicsit kevesebb krumplit tenni a dolgokba (foleg ha az ujvilag kincse total oda nem illo) es jobban megdonteni a soszorot (vagy egyaltalan kinyitni azt a fuszeres szekrenyt). de nem. erre ugy latszik ugyanugy keptelenek, mint mas mertekegysegekre vagy az ut tuloldalara atszokni. azert persze nem panaszkodhatok, ahogy a spanyol csaj mondta volt tegnap a couchsurfinges (tovabbiakban CS) talalkozon, o a helyemben kielvezne, hogy egy francia szakaccsal aldott meg a joisten, hisz ez jelentosen meg fogja konnyiteni angliai eletmodom az idealishoz valo konvergalasat (oke ez azert elegge szabadforditas volt).
mindenesetre nem is gondoltam volna, hogy a blog mottoja ennyire talalo lesz...
