pár óra múlva indulok, pár óra múlva érkezem. nagyon kíváncsi és izgatott vagyok, de csöpp szorongás sincs bennem.

az utolsó napok szenzációsak voltak, minden eltűnt, ami miatt a februrárom borzalmas volt, csak a jó dolgok maradtak a végére.

valamelyik este elalvás előtt eszembe jutott egy régi kedves történet, amolyan "jó nagyot mosolygok rajta a vonatról leszállva a keletiben (valamiért mindig ott jutnak eszembe életem muris helyzetei), miközben a szembejövő leszedált, nejlon szatyros honfitársaim hülyének néznek" sztori. sokan ismeritek, hisz annyi nyelvvizsgánkat végigkísérte az az egy mondat, amit anno még kedvenc agglomerációs városom középiskolájában, a középfokú angol nyelvvizsgára való felkészülés rémétől reszketve ülve, egy akkori barátnőm írt le egy pad alatti levelezésben megnyugtatásom végett, mondván semmi gond, ha nem fog menni nekem a középfokú, ezt az egy mondatot most megtanítja, nehogy bezáruljon előttem a nemzetközi bordélyházak állásinterjúra nyitott ajtaja. íme tehát: "What kind of sex do you want?" azóta persze több fordítást megért ez az oly lényegretörő kérdés, de továbbra is várom a karrierem alakulását szívükön viselő, műfordítói vénával megáldott lelkektől az újabb nyelvekre való átültetést. bár már hallom is lelkifüleimmel (nekem ilyen is van), ahogy PénzesPajtás megjegyzi, hogy az igazán profik ezt nonverbális úton is ki tudják nyomozni.

hát ezzel búcsúznék kis hazámtól, vigyázzatok rá júliusig, hisz van mire; tegnap például a deákon a templom előtt sétálva kisebb csattanásra lettem figyelmes, hátrafordultam és hát nem kiesett az a fránya pisztoly valamelyik szorgosan lehajoló 30-as pasi zsebéből. ejnye hát, mifelénk pisztolytáskát is csak mozivásznon, spagettiwesternt nézve látni?