hát íme a folytatás, luxuskörülmények között: saját laptopon, ami kíválóan fogja a wifi jelet, szinte el se hiszem. szóval itt vagyok Perugiában, Umbria, vagyis Olaszország zöld szívének fővárosában. nem is tudom hol kezdjem, mert annyi inger ért az utóbbi pár napban, hogy nem győzöm feldolgozni. ez a város gyönyörű. itt lakom egy többszázéves házban, a fő piazzatól 3 percre, az ablakon igazi "Szerb Antalos szelek" fújnak be, 5 kulcsom van, mivel két utcából is be lehet jönni a házba (csak az egyik felől felfele lépcsőzöl egy csomót, a másik felől pedig lefele sétálsz picit egy igazi kis sikátorban) és a lakás összes ablakából más, max. 5 méterre lévő ablakokra látni.

minden nap három nyelven beszélek, a magyar lányokkal (tegnapig azt hittük hárman vagyunk, de azóta kiderült, hogy hatan, ebből ötöt ismerek egyelőre) magyarul, a lakótársaimmal (fehérorosz, orosz, lengyel lányok, plusz a fehérorosz lány olasz pasija vagy jóbarátja - ez még mindig nem tiszta - Alfredo, akiről szintén tegnapig szentül hittem, hogy a Francesco névre hallgat) és persze az órákon olaszul, az órákon kívül a 140 Erasmusos pajtásommal leginkább angolul (persze nem mind a 140-el), de azért ma az első igazi óra után már olaszul próbálkoztunk.

ma először sikerült kicsit egyedül is sétálgatnom és felfedező útra indulnom, élveztem is a szabadságot, hogy senkihez semmilyen nyelven nem kell beszélnem, vagy magyarul/olaszul/angolul figyelnem, egészen addig, míg el nem kapott egy séta közben napilapot olvasó olasz bácsi, hogy segítsen-e (pedig már sejtettem, hogy el kellene raknom a térképet, de elkéstem vele). a segítésből az lett, hogy kábé az egész történelmi városrészt megmutatta, sok újat nem mondott, de tündéri aranyosan és olaszosan mindenről elárulta a nagy titkot (amit eddig nem is sejtettem), hogy az adott templom/lépcső/kilátás/kődarab stb. szép/gyönyörű/a gyönyörűbbnél is gyönyörűbb/mestermunka, továbbá, hogy ha esetleg nem sejteném, akkor felhívja rá a figyelmemet, hogy Róma/Firenze/Siena/egész Olaszország is gyönyörű. szóval az olaszok tényleg olaszok, azalatt a 4-5 év alatt sem változtak míg nem találkoztunk.